Lassan közel húsz, hogy cifrázom a nyelvet, aztán ha pörölni kell, akkor előveszem a szebbik modoromat, vagy óvatosan fenem a farzsebbe csúsztatott bicskám élét (#falusileány). Számomra, ha izgalmas, akkor mesélni javallott, hogyha pedig uncsi, akkor simán felejthető – akár egy életre is.
Újságíró vagyok: remélve és nap nap-után rácsodálkozva arra, ha rengeteg újdonság és érdekes adatik. Számomra, ami fontos és releváns, azzal foglalkozni kell, az mindenképp osztani és szorozni való. Ha újra lehetne kezdeni, akkor sem cserélnék semmit semmilyenre – hagynám, hogy arra menjen az út, amerre vezetni akar. Volt már rádió, online és print média, aztán televízió és most a Rádió GaGa – egytől egyig szerelem mind, a maga egyszerű és „átélt csoda” módján. Végső soron bármi, csak egyről a kettőre juthassunk általa, és a számadáskor el tudjuk mondani, hogy nem csak érdekes, de érdemes is volt.