Pogány hagyományokból táplálkozik halloween ünnepe

2018. október 31.

A töklámpásokkal, különféle kosztümökkel, kísértethistóriákkal, és a modern korban horrorfilmekkel ünnepelt halloweennek pogány gyökerei vannak, így nem meglepő, hogy szinte minden jellegzetessége az ilyen hiedelmekhez kapcsolható.

Az ősz és tél határán egyensúlyozva érkezik minden évben halloween, a babonák és féktelen ünneplések napja. A hiedelmek szerint régi kelta fesztiválból fejlődött ki. A 8. században III. Gergely pápa november 1-jét jelölte meg az összes szent és mártír emléknapjaként, a mindenszentekként (All Saints’ Day) ismert ünnep a kelta fesztivál néhány elemét is magába építette. A megelőző nap estéjét mindenszentek éjszakájának (All Hallows’ Eve) nevezték, amely később halloweenné lényegült át. Az idők folyamán halloween világi, közösségi alapú esemény lett, amelyet gyermekbarát tevékenységek jellemeznek. Világszerte sok országban ünneplik.

A halloween eredete a samhain ősi kelta fesztiválra tekint vissza. A mai Írország, Egyesült Királyság és Észak-Franciaország területén 2000 éve élt kelták november 1-jén ünnepelték az újévet. Ez a nap a nyár és a betakarítás végét, illetve a sötét, hideg tél kezdetét jelezte. Az évnek eme szakát gyakran az emberi elmúlással hozták kapcsolatba. A kelta hiedelmek szerint az újévet megelőző éjszakán elmosódik a határ az élők és holtak világa között.

Október 31-én ülték meg a samhaint, amikor is hitük szerint az elhunytak szellemei visszatértek a földre. A túlvilági lelkek jelenléte amellett, hogy bajt okozott és károsította a termést, a druidáknak és kelta papoknak megkönnyítette a jövőbelátást - legalábbis ők úgy hitték. A próféciák pedig nagyon fontosak voltak a természeti világ változékonyságától függő embereknek – írja History magazin.
Az esemény tiszteletére a druidák óriási, szent máglyákat állítottak össze, az emberek köréjük gyűltek, termést és állatokat égettek el a kelta isteneknek áldozatul. Az ünneplés alatt kosztümöket viseltek, főként állatbőröket és fejeket, illetve megpróbáltak jósolni egymásnak.

Kr. u. 43-ra a Római Birodalom meghódította a kelta területek nagy részét. Négyszáz éves uralmuk alatt két római eredetű fesztivál épült be a samhain hagyományos kelta ünnepébe. Az egyik a feralia, egy kései októberi nap, amikor a római hagyományok szerint az elhunytakra emlékeznek. A másik a pomona, a gyümölcsök és fák római istennőjének ünnepe. Pomona szimbóluma az alma. Összeolvadása a samhainnal valószínűleg megmagyarázza a halloweenkor játszott almavadászatot. (Egy dézsába vizet öntenek, almákat raknak bele, a játékosoknak fogukkal kell kihalászniuk a lebegő gyümölcsöket. Kezüket nem használhatják, gyakran hátra is kötözik.)

609. május 13-án IV. Bonifác pápa a római Pantheont az összes keresztény mártírnak ajánlotta a felszenteléskor, létrejött a mindenmártírok napjának katolikus ünnepe. III. Gergely pápa (731-741) később kibővítette a fesztivált, amely így már felölelte az összes szentet és mártírt, az ünnepnapot pedig május 13-ról november 1-jére helyezte át.

A 9. századra a kereszténység befolyása kiterjedt a kelta tartományokra is, fokozatosan egybeolvadt a régebbi kelta rítusokkal vagy kiszorította azokat. 1000-ben az egyház november 2-át tette meg halottak napjának (All Souls’ Day) az elhunytak tiszteletére. A samhainhoz hasonlóan máglyákkal, parádékkal, szenteket, angyalokat, ördögöt ábrázoló kosztümökkel ünnepelték. A mindenszentek napját All-hallows vagy All-hallowmasnak is nevezték (a középangol Alholowmesse után, ami szintén mindenszentek jelentéssel bír), a megelőző éjszakát pedig All-hallows Eve-ként, végezetül Halloweenként kezdték emlegetni.

A brit History Magazine szerint Angliában a halloweent hagyományosan gyerekjátékokkal, kísértettörténetekkel, és zöldségekbe vájt arcokkal ünnepelték. Ezeket később már belülről megvilágították gyertyával, és kitették az ablakokba a gonosz lelkek elijesztésére.

A halloweeni szimbólumoknak, szokásoknak kétségtelenül nagy hatása volt a nyugati kultúrára is. Amerika korai történetében azonban az erős keresztény örökség miatt nem volt helye. A 20. századig nem is gyakorolták széles körben. Kezdetben csak kisebb ír-katolikus településeken jelent meg, majd amikor több ezer ír bevándorló érkezett Amerikába az ír burgonyavész idején, magukkal hozták szokásaikat, amelyeket lassacskán az amerikaiak is átvettek. A halloween egyébiránt csak Írországban nemzeti ünnep, amelyet tűzijátékkal ünneplenek, a gyerekeknek pedig egész héten iskolai szünet van - írja a CBN News.

A tökfaragás szokása egyesek szerint visszavezethető a boszorkányokra, akik koponyákra helyezett gyertyákkal világították be a gyülekezeteikhez vezető utat. Az írek között a legenda Ír Jackről szól, ami megmagyarázza a töklámpás angol elnevezését (jack-o’-lantern) is. Eszerint a Jack néven ismert zsugori szeszkazán átverte az ördögöt, rávette, hogy másszon fel egy almafára gyümölcsért, majd keresztet vájt a fatörzsbe, meggátolva lejövetelét. Aztán rákényszerítette, hogy esküdjön meg rá, nem jön el lelkéért, amibe ő vonakodva bele is egyezett.

Miután Jack meghalt, a mennyek kapuja bezárult előtte részeges életmódja és önzősége miatt. Az ördöghöz küldték, aki szintén elutasította, megtartván ígéretét. Mivel pedig nem volt, hova mennie, a földön kénytelen kóborolni. Miközben tarlórépát majszolva kifelé tartott a pokolból, az ördög izzó parazsat hajított utána. A szenet behelyezte a tarlórépa belsejébe, azóta pedig ezzel a töklámpással (jack-o’-lantern) járja a földet, nyughelyet keresve. Végezetül tökök váltották fel a tarlórépát, mivel sokkal könnyebb belsejükben szimbolizálni a pokolbéli szenet.

A tökfaragás mellett a halloween egyik legismertebb aspektusa a trick-or-treat koncepciója (magyarul talán leginkább a „cukorkát vagy csínyt” esetleg „csokit vagy csínyt” fordítással lehet jelentését visszaadni). Eme tradícióra is több ősi gyakorlat utal. Az egyik elmélet szerint azon alapszik, hogy a boszorkányoknak össze kellett lopkodniuk az összejöveteleikhez szükséges dolgokat. Emellett összekapcsolható a pogány hiedelemvilágban - sőt még a katolikusban is - az elhunytak szellemeivel. Például az élők házába bezsúfolódó szellemeket a druidák hite szerint lakomával kell várni, aminek végén a lelkeket reprezentáló maszkos, kosztümös falusiak kivezették a településről a túlvilágiakat.

Halloweent emellett olyan éjszakának tartották, amikor a csínytevő és gonosz lelkek is szabadon vándorolnak. A modern poltergeist-mítoszhoz hasonlóan, ezek a csintalan kísértetek különféle csínyekkel „boldogították” az élőket, ezért ajánlatos volt kosztümök mögé bújni előlük. A maszkok és kosztümök viselése részben a szellemek elijesztését, részben az élők felismerését volt hivatott megakadályozni.
A kosztümöket az ünneplők arra is felhasználták, hogy ne ismerjék fel őket a pogány fesztiválokon, illetve, hogy „személyiséget” válthassanak, ezáltal kommunikálhassanak a túlvilággal. A maszkviselő ezenfelül álcájával magához vonzhatta a maszk és kosztüm által reprezentált állatot, hogy aztán magába olvassza erejét. Eme forgatókönyv szerint a halloweeni kosztümök eredete talán a kelta druidák szertartásainak résztvevőire vezethető vissza, akik állatfejeket és –bőröket viseltek bizonyos állatok erejének megszerzéséhez.

A hagyomány részben magyarázható egy középkori katolikus gyakorlattal is, amelynek során mindenszentekkor bemutatták a szent relikviákat. Mivel a szegényebb templomok nem engedhették meg maguknak az ilyen relikviákat, ezért az egyháztagok öltöztek be védőszenteknek, a többiek angyaloknak és ördögöknek, és így vonultak fel a templomi temetőben.
A háztól házig masírozás és a finom falatok megszerzése is a druidákra vezethető vissza, akik a hatalmas máglyákhoz szükséges anyagokat összegyűjtötték. Emellett kapcsolódik a purgatórium katolikus koncepciójához, és az úgynevezett „léleksütemény” kéregetéséhez is. Angliában és Írországban a „lelkezés” középkori szokása során a szegény emberek Hallowmas (november 1.) estéjén bekopogtak a házakba, és némi élelemért cserébe imádságot mondtak az elhunytakért.

A csíny maga pedig kifejezetten ahhoz a hiedelemhez kapcsolódik, hogy a szellemek és boszorkányok eme különleges éjszakán rossz tréfákat űznek. Például, ha az élő nem ad nekik ételt vagy egyéb nyalánkságot, a lelkek megtréfálják őket. Az emberek attól féltek, szörnyűségek történhetnek velük, ha nem tisztelik az elhunytak szellemét. A druidák ugyanilyen hitben voltak isteneikkel kapcsolatban. Ennélfogva eme nap a félelem napja volt. Néhányan hamar felismerték, hogy a dévaj humort, vagy éppen rosszakaratot remekül lehet így álcázni: ezért valós és rosszindulatú tréfákat űztek társaikkal, majd ráfogták a szellemekre és boszorkányokra.

Halloweenhez kapcsolódik még egy igen kedvelt szokás, mégpedig a kísértettörténetek mesélése. Az ilyen sztorik a halloween természetes kifejezési módjává váltak azon az éjjelen, amikor mindenhol elhunytak lelkét hitték, a földön jóindulatú és csínytevő, valamint gonosz lelkek barangoltak szabadon. A históriák eme hiedelmek személyes kifejezéseivé is lettek.

hirado.hu

Ezt olvasta?
Őszi nagytakarítás Marosvásárhelyen: 2018. november 5-10.