Vízkereszt: szombaton véget ér a karácsonyi ünnepkör

2018. január 6.

Több fontos bibliai esemény is kapcsolódik január 6-hoz. Már Bod Péter így írt róla: „Vízkereszt napja Boldogasszony havának hatodik napjára esik, amely napot a rómaiak szenteltek Augustus császár tisztességére. A keresztények pedig a maguk vallására alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt megszentelni. Micsoda nevei voltanak ennek az ünnepnek? Mondották ezt epifániának, megjelenés ünnepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. Melyre nézve nevezték a régiek festum luminarium, világosság ünnepének is. Mert a bölcsek megjelentek Jeruzsálemben, mert a Krisztus is ezen a napon megkeresztelkedvén, hivataljához fogott, és kijelentette ki légyen: arra nézve is mondatott teofániának, Isten megjelenésének. Mert a lakodalmazó házban a vizet borrá változtatta, és a maga hatalmát kimutatta, ezért nevezték ezt a napot bethfániának, háznál való megjelenésnek... Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért?... Krisztus vízzel való megkeresztelkedésének emlékezetére...”

A görög egyház egészen az 5. századig ekkor ülte meg Jézus születését és megkeresztelését. A nyugati egyház pedig ugyancsak igen régtől fogva Krisztus megkeresztelését és a kánai menyegzőt, a háromkirályok eljövetelét ünnepelte e napon. Ez utóbbiak történetét Máté evangéliumában olvashatjuk. Nevüket az evangélium nem nevezi meg, sőt azt sem jegyzi fel, hogy pontosan hányan és honnan jöttek, csak azt mondja el, hogy mágusok, napkeleti bölcsek voltak. Az ősi néphagyomány már úgy tartotta, hogy számuk három. Beda Venerabilis, a 8. századi jeles író és tudós említette először a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A szír forrásokban az egyiket Gudophorhemnek nevezik, és néhány kutató e nevet azonosította Goudophare pártus királlyal, akit később Szent Tamás apostol keresztelt meg. Így alakult ki a háromkirályok elnevezés.

Az ünnephez két szertartás kötődik: a víz- és a házszentelés. Az Egyház már az előző nap délutánján megáldotta a vizet, amelyet kádakban, dézsákban a templomfolyosókra, udvarokra helyeztek el, hogy a hívek tetszésük szerint vehessenek belőle, és otthonukat ezzel felszenteljék. A vízszenteléssel együtt történt a kréta szentelése is, amivel a pap a házak bejáratára felírta a három szent király nevét, oltalomként. A házak megszentelése általában igen látványosan zajlott le. Először a 16. századból van rá adatunk. A pap kíséretében angyaloknak és háromkirályoknak öltözött fiatalok jártak házról házra, és egy Jézus születését ábrázoló kép előtt többnyire verssel, énekkel köszöntötték az „Új királyt”. Így alakult ki a háromkirályjárás szokása. A kolozsvári jezsuiták 18. század-eleji feljegyzésében maradt meg ennek egyik legrégebbi szövege.

mediatica